TRAKOŠĆAN KASTÉLY

Trakošćan távol a sűrűn lakott területektől, Horvát Zagorje északnyugati részéb, Macelj, Ravna gora és Strahinjčica hegységek között helyezkedik el és egyidejőleg kultúrtörténelmi emlékmű, de természetvédelmi terület is. Trakošćan az egyk legszebben kialakított és gondozott, gazdag növénzyzetű parkegyüttes, érdekes látványokkal, kilátással és hangulattal, mely az érintetlen természet páratlan élményét nyújtja, ugyanakkor ki van egészí˙tve különböző idegenforgalmi lehetőségekkel is.

A kastély a romantikus park közepén, egy tó fölött magasodó, kúp formájú dombra épült. A XIII. Században mint megfigyelő erőd a zagorjei grófság védelmére készült. Az első századokban Trakošćant és környékét egy számunkra ismeretlen főúri család birtokolta. Az első ismert tulajdonosok a Cillei grófok voltak.

A XV. Század közepén, e nemzetség kihalása után, Trakošćan is osztozott a többi vár és birtok sorsában. Birtokaik feloszlottak, többszörösen gazdát cseréltek. Trakošćan, mint egységes birtok, a várral és Kamenica vásárhellyel együtt, először Vitovec Jan hadvezéré, majd Corvin Jánosé lett, aki azt helyettesének, Gyulay Jánosnak ajándékozta. Ez a család három nemzedéken át uralta, kihalásuk után 1566-ban pedig az állam tulajdonába került.

Miksa király szolgálataiért a várat Juraj (György) Draskovicsnak, horvát bánnak és biborosnak ajándékozta, először személyes, majd örökösödési élvezetére. Így végül 1584-ben Trakošćan e nemzetség tulajdonába került, melyet rövid megszakitíssal sikerült megtartaniuk egészen a II. világháborúig.

A vár kezdeti alakzatáról keveset tudunk, csak az északkeleti szárny vastag falai sejtetik formáját és a központi bástya is ehhez a korhoz tartozik. A Gyulay-ak is építettek hozzá, de a Draskovicsok második nemzedéke jelentősen megtoldta a várat, ők emelték a nyugati bástyát.

Ez a kör alapzattú tűzérségi bástya alkalmas volt az erődítmény tűzfegyveren alapuló aktiv véde1mére. A cimer és a felirat bizonyítják, hogy II. Ivan (János) és Petar (Peter) Draskovics 1592-ben épittették. A várkastély már abban az időben megkapta napjainkig megőrzött alakzatát, melyekről a 1egrégibb, 1667-bő1 származó rajz is tanúskodik.

Ifjabb Gáspár és veje, Zrínyi Miklós a XVII. század közepén történt összetűzésekor a vár megrongálódott, igy a család szívesebben tartózkodott a közeIi, feltújított Klenovnikban. Mégis megtartották a "Trakošćani" címet és az öreg névadó várat is újították, erősitették, de már attól fogva jobban csak a katonaság tartózkodására szolgált.

A XVIII. század fo1yamán a grófi család a várkasté1yban nem igen tartózkodott. A XIX. század első felében kezdett újra érdek¬lódni a névadó vár iránt, de most már más kor szellemének megfelelően, a természethez és a családi hagyomáinyokhoz való romantikus visszatérésként. Abban a szellemben újittatta V. Juraj (György) Draskovics a várat rezidenciális kastélllya, utánozva a német romantikus kastélyokat. Ugyanakkor parko¬sította környékét, mesterséges tavat létesített és megfelelő neostílusú bútorzatot készítetett.

A felújítás után, mely 1840-tő1 1862-ig tartott, a tulajdonosok néhány nemzedéke is itt lakott, akik építették és átrendezték a kastélyt. Abban az időszakban épült az északi bástya a bejárat felett, valarnint a fedett terasz a délnyugati oldalon.

A múzeum berendezése 1952-tő1 időszakonként történik és még napjainkban sincs egészen befejezve. A he1yiségek közöl külön kitűnik a vitéz- és a vadászterem, a zeneszalon, Erdödy Draskovics Julianna festőnő műterme, valamint a többi he1yiség gyűjteménye. Külön ki kell emelni a fegyvergyűjteményt a XV-től a XIX. századig.

Továbbá itt van a Draskovics család tagjainak és rokonaik képmásai, melyek egyedüli főúri arcképgyűjtemény képeznek három és fél észázadon keresztül. Kitűnik közöttük a nagyszámú gyermekportré és az első horvátországi nő, aki "akadémiai festő" címet szerzett, Erdődy Draskovics Julianna beilleszkedő képművészeti alkotása.

Ez rnellett ki kell emelni a XVIII. század népszerű festészetét példázó, figyelemre méltó arcképgyűjterményt, mely Draskovics tisztjeit ábrázolja, akik részt vettek a "hétéves háborúban", valamint a térség legismertebb biedermeier festője, Mihael Stroy allegorikus ciklusa "A négy kontinens".

A megőrzött bútorzat között legértékesebb gyűijtemény a XIX. századi, mely külön rendelésre készült a felújított kastély berendezésére és amelyből néhány családi címerrel van ellátva, de nem jelentéktelenek a korábbi századok jó1 megóvott bútordarabjai sem. Megemlítünk például néhány XVII. századi hivatali szekrényt, ágyat és ruhásszekrényt, valamint néhány rokokókori minőséges garnitúrát.

Trakošćan az összes zagorjei kastély közül legjobban megőrizte az uralkodói központ és főnemesi birtok szellemét, ugyanúgy mint ahogy a horvát főnemesi kastély kinézését is. A második világháború végét elhanyagoltan, de jelentősebb károsodások nélkül és nagyobbrészt megőrzött berendezéssel várta meg. Utolsó tulajdonosa, X. Ivan (János) Draskovics családjávaI együtt a háború után, 1945-ben Ausztriába költözött. A kastély mindmáig a romantikus park és rezidenciális épitészet egytüttességét fejezi ki, amiben külön értékkel bír a megóvott, eredeti berendezés.